Roxy ezen a túrán sajnos nem tudott velünk tartani, mert egy pár héttel korábbi bringatúrán balesetet szenvedett, rálépett egy ló a lábára. A kisasszony szerencsére megúszta könnyebb sérüléssel, „csak” az egyik lábujján repedt fel a bőr, de az rendesen… Négy napon keresztül csak egészséges lábbal tudta volna élvezni a kalandokat, ezért itthon biztonságban gyógyulgatott. Bár a blog egyértelműen Szőröske kalandjairól szól, úgy döntöttem, hogy néhány képet mégis felteszek erről a túráról is, mert gyönyörű helyeken jártunk.

Persze ez a bejegyzés sem maradhat nélküle, ezért elsőként egy jellemző kép arról, ahogy a túrákon érzi magát (mindenhová felmászik, benéz, beszagol...):

Négy napos túránkra Balatonfüredről indultunk, egy éjszakát Zánkán, a szabadidőközpontban, két éjszakát pedig Káptalantótiban, Peti barátunk kedves szüleinél, illetve egy vendégházban töltöttünk. Itt még Balatonfüreden:

Az első napon a Balaton-felvidék gyönyörű dimbes-dombos táján haladtunk keresztül, érintve többek között, Vászolyt, Pécselyt és Dörgicsét. Dörgicsén igyekeztünk tenni róla, hogy a szállásra jó hangulatban érkezzünk:

Zánkán csatlakozott hozzánk Balázs, így az esti sütögetés és meccsnézés után másnap reggel vele együtt indultunk tovább nyugatra.

Jártunk Kékkúton, a falu mellett feltöltöttük vízkészleteinket a híres ásványvíz forrásából:

Salföld felé továbbhaladva összetalálkoztunk néhány barátságos lóval is:

Lehet, hogy Roxy itt is összetűzésbe került volna „nagy testvéreivel” :-)

Salföldöt elhagyva átvágtunk az utolsó dombon, aztán megpillantottuk az áhított települést, Káptalantótit. Nagyon jól éreztük itt magunkat mindkét éjszaka…

A jókedv végigkísért bennünket az utolsó két napon is:

Kilátás a Tóti-hegyről:

Aznapra még tervben volt a Nemesgulács és a Badacsony meghódítása is, így nagy iramban legurultunk, hogy minél tovább tartson a lendület. A Kisfaludy kilátóba felmászva gyönyörű panoráma fogadott bennünket:

Utolsó napra már csak egy hegy, a Csobánc maradt, rajta keresztül jutottunk el Tapolcára, túránk végállomására. A kilátás innen is pazar:

A vár pedig mint egy korona áll, illetve ül a tetején:

Az élesszemű olvasónak bizonyára feltűnt, hogy egy hegy mégiscsak kimaradt, pedig néhány képen látható… Valóban, ebbe a túrába a Szent György-hegy nem fért bele, azonban nemrég jártunk ott is kéktúra keretében, amiről már egy korábbi posztban hírt is adtam.

Ahogy a bejegyzés elején említettem, négylábú társam ezen a túrán nem volt velünk, viszont a most hétvégére tervezett kalandokról biztosan nem fog lemaradni :-). Három napos túra keretében bejárjuk az Országos Kéktúra 18. szakaszát, Nógrádból Becskéig gyalogolunk. Természetesen később a beszámoló sem fog elmaradni…