2016 szeptemberében beszámoltam egy Balaton-felvidéki túra élményeiről, mely bejegyzésben a Vén Bakter nevű söröző szerepelt az első képen, mint kirándulásunk kezdőpontja. Akkor Keszthelyről Tapolca felé indultunk, ezen a túrán, 2016 áprilisában viszont Sümeg volt a cél, a két napos gyaloglás végén. A nevén nevezett műintézmény eszményi helynek bizonyult kiindulópontként, már csak azért is, mert pecsételőhely is egyben. Azért az itt kapható pogácsa és sör sem elhanyagolandó... Keszthely központja felé haladva aztán elkészült a picit hiányos első közös fotó.

A Festetics-kastély kötelező állomás volt ezen a túrán is, legalábbis egy gyors pózolás erejéig. Szőrmók kisasszony egészen másfelé érdeklődött, mint a fényképezőgép lencséje, de ezt már megszoktam tőle.

A kastélytól szinte nyílegyenes kerékpárút vezet Hévízre, következő állomásunkra. Csak egy apró negatívumot tudok megemlíteni ezzel kapcsolatban: végig aszfaltozott, ami nem túl kímélő hatású a gyalogosan haladóknak. Tudom, kerékpárút, bringatúrán biztos, hogy dicsérném is.

Beérve a híres fürdővárosba, készíttettünk egy teljes csapatképet a tófürdő bejárata előtt. Akkor még nem, de este szívesen csobbantunk volna a meleg vízben... A többiek nem mertek egy sárkányt ölbe venni, erre csak én vállalkoztam :-).

Hosszú-hosszú bitumentaposás után kiértünk a pincesorra, ahol a kevés nyitva tartó vendéglátóhely egyike mindannyiunkat meggyőzött egy kis kóstolóra. Csúszott a hosszúlépés és a fröccs rendesen, pedig nem folyt a víz a hátunkon.

Roxy is talált magának elfoglaltságot, szemmel tartotta a környéket, hátha felfedez valami izgalmas dolgot. Szerencsére nem került sor részéről a kerítés átugrására, együtt folytathattuk utunkat.

A tavasz első jeleit végre nem aszfalton kellett élveznünk, ez a kedvünket is feldobta némileg.

A talaj szintje is virágba borult, Szőröske ahogy kell, a virágoskert közepén pózolt.

Érdekes, ahogy az időjárás, úgy a természet is egy kicsit zordabb arcát mutatta.

A Kéktúra útvonalán nem szokatlan, de aránylag ritka hajtűkanyar előtt egy régi temető mellett haladtunk el, ahol Roxynak feltétlenül ellenőriznie kellett a fal statikai állapotát.

Rövid aszfaltozás és pecsételés után bekukkantottunk a Betyársírokhoz, ahol egy pillanatra megérintett bennünket az elődök szelleme. Szőrmók kisasszony egyértelmű jeleit hordozza a rokonságnak...

Nyomás a paradicsomba! Néhány méter után egy botanikus kerthez hasonló erdőrészen haladtunk keresztül, ami gyerekkorom bakonyi kalandozásainak vadregényes díszletére hasonlított. Tibi és Roxy tekintete egyszerre ösztönzött a felfedezésre. 

Majd a fizikai igénybevétel és a lelki feltöltődés után fáradtan tértünk be Reziben a kocsmába. Itt bélyegeztünk először - és lehet, hogy utoljára is - rózsaszín tintával, amit egy szintén kéktúrázó pár lány tagja ajánlott fel számunkra. Amint a mellékelt ábra mutatja, a sör gyorsan csúszott, Szőröske pedig támaszra lelt bennem és az asztalban.

Aztán a rövid pihenő után új erőre kapott, esztergálni támadt kedve.

Rezi után már csak arra koncentráltunk, hogy beérjünk a hőn áhított szállásra, de azért akadt ezen a szakaszon is szépség bőven. A Púpos-hegyről leereszkedve valahogy már egy bandában haladtunk, összerázódtunk a hajrára.

Talán azért, hogy az utolsó akadályokat együtt gyűrjük le. Ennek ellenére történtek apró balesetek, Misi például bokáig süllyedt a nem egészen meleg patakban. Innentől viszont megfázás kizárva, a zalaszántói St. Vendel Camping tényleg csak néhány km-re várt ránk.  

Zalaszántón a pecsételés után hamarosan megérkeztünk a kényelmes szállásra, ahol finom vacsora és néhányunkat meleg szállás várt. Az előre megbeszélt ínyenc vacsora mindannyiunkat elkényeztetett, ezt követően egyesek rögtön át is adták magukat a pihenés örömteli pillanatainak... 

Mi hárman, Misi, Roxy és én ebben a faházban töltöttük az éjszakát, ahol az egyetlen parányi hősugárzó kivételével fűtőalkalmatosság nem állt rendelkezésre annak érdekében, hogy reggelre ne jégcsapokkal szimbiózist alkotva ébredjünk. Azt hiszem, én egy kicsit jobban jártam, Szőröske mindig ontja apró testéből a meleget, amit én ezen az éjszakán maximálisan kihasználtam :-).

A túlélést mi sem bizonyítja jobban, minthogy ez a bejegyzés megszületett. A folytatás aztán számos kényeztetéssel járt, melyeket a következő bejegyzésben fogok megosztani.