Mielőtt bárki azt hinné, hogy túráink kizárólag láblógatásból, különféle (főleg szeszes) italok szürcsöléséből és jelentős mennyiségű táplálék beviteléről szólnak, hatalmasat téved! Minden egyes megtett méterért irgalmatlan harcot vívunk az elemekkel és saját magunkkal is. Ehhez viszont megfelelő mennyiségű energiára van szükségünk, amit igyekszünk a lehető leggyorsabban magunkhoz venni. Tudományosan bizonyított - illetve sok-sok túrán szerzett tapasztalatból kiinduló - tény, hogy a gyors erőszerzésre a legalkalmasabb a pálinka és a sör. Ennek megfelelően, illetve az általunk megtett több ezer km során szerzett személyes tapasztalat alapján is már szinte teljes mértékben tudományos alapokra helyezzük túráink tervezését és megvalósítását. Remélem, hogy az alábbi képek mindezt hűen bizonyítják :-). Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy Roxy természetesen nem fogyaszt alkoholt, ő enélkül is kellően energikus és kitartó...

Ahogy azt már az ezt megelőző bejegyzésben említettem, három napos bringatúrán feszegettük korlátainkat, Szentgotthárdtól Győrig 200 km-t tekertünk. A kiindulópontra ezúttal is vonattal jutottunk el. A több mint három órás ücsörgés kihívásai miatt már a felszállás előtt magunkhoz vettünk némi nyugtatót:

A biciklik és utánfutó elhelyezéséhez szükség is volt logisztikai érzékünkre és higgadtságunkra, ugyanis a kerékpárjegy megvásárlásának kötelezettsége mellett a bringák számára nem biztosítottak külön helyet egyik vagonban sem. Mindenki és minden felfért a vonatra, így nem szomorkodtunk:

A lényeg a részletekben és a folyamatosságban rejlik, így Szentgotthárd főterén újból "tudományoskodtunk":

Nyári "nagy" túránkon a városban felfedeztünk egy kiváló helyet, a Rodeo Pizzériát, így elhatároztuk, hogy most sem hagyjuk ki:

Most mindannyian az étlap klasszikus darabját, a kolbászos babot választottuk:

Rövid egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy az energiabevitel megfelelő, ezért induljunk el. Azt gondolom, hogy az eset hasonlatos volt ahhoz, amikor a motor túlságosan megszívja magát benzinnel, azaz nem feltétlenül teljesítményünk maximumát adtuk le az első pár kilométeren... Aztán persze bemelegedtünk, és az ideális időjárási körülményeknek is köszönhetően hamar elértük a túra névadó folyóját, a Rábát:

A környék híres a tökmagból préselt olajáról, de úgy gondolom, hogy maga a növény is említésre, illetve bemutatásra érdemes, ezért Roxyval pózoltunk egy kicsit a "farm"előtt:

Következő állomásunkon, Rátóton kicsit elidőztünk az egykor a Széll család által birtokolt kastélynál. Az épület ma szállodaként működik, szépen felújított állapotban várja a vendégeket:

Egy kis életet vittünk a hátsóudvar magányos nyugalmába:

Természetesen Roxy is itt van valahol, de a kép készítésekor más irányú elfoglaltsága akadt, azt hiszem egy macsek nyomára bukkant...

Még Szentgotthárdon találkoztunk egy Szivaréhoz kísértetiesen hasonlító mezt és nadrágot viselő bringással, aki a nagykanizsai Teker Egyesület tagja, és elmondta, hogy a csapat éppen nem messze kerekezik. Gyors telefonálás után kiderült, hogy nemsokára az általunk is hamar megközelíthető Csákánydoroszló határában lévő vendéglőben lesznek, ezért Rátótról egyenesen odatekertünk. Némi kérdezősködés után meg is találtuk a Desperados Grillbárt:

Természetesen a kísérteties hasonlóság azonosság, ugyanis a Teker tagjai Szivar kedves ismerősei, sokszor bringázott is együtt velük. Az eléggé tetemes létszámú, lelkes csapat két perccel később meg is érkezett a bárba, velük nekünk is jó érzés volt találkozni. Akik aznap egyforma szerelésben tekertek:

A lényegesen nagyobb létszámú társaság kevesebb időt kapott az energiabevitelre mint mi, hamarosan indultak tovább aznapi szállásuk, Őriszentpéter felé:

Pár perccel később mi is felkerekedtünk, hogy aznapi célállomásunkat, Körmendet elérjük. Ekkor már nagyon jól teljesítettünk, eddig soha el nem ért átlagsebességgel haladva a terveknél korábban értünk a városba, ahol összetéveszthetetlenül és kihagyhatatlanul "állta utunkat" a Batthyány-Stratmann kastély:

A többiek úgy döntöttek, hogy megnézik a kastély első emeletét elfoglaló kiállítást, míg mi Roxyval körbeszaglásztunk a kertben. A fiúkat várva:

A kiállítás ékességei a prospektus szerint egykor megjárták a Párizsi Világkiállítást:

Egy rövid percre bringára pattantunk, hogy a főtéren megkóstoljuk a helyi fagyit, majd még pár km megtételét követően megérkeztünk aznapi szállásunkra, a Berki Vendéglő és Hotelbe. Lepakolás és a szobák elfoglalása után ismét átadtuk magunkat a kulináris élvezeteknek, akarom mondani pótoltuk az aznapi energiaveszteséget... A speciális számítások alapján összeállított vacsora:

A tartalom titkos, azonban némi kiegészítést kívánt:

A társaság maximálisan elégedett volt aznapi teljesítményével, a ráfordítás-hasznosság arány megközelítette a 100 %-ot, így négylábú csapattagunkkal együtt mindannyian elégedetten tértünk nyugovóra.