A bejegyzés tényleges tartalmának kifejtése előtt kanyarodjunk vissza egy kicsit az időben. Arról már beszéltem, hogy Roxy a Győri Állatmenhely lakója volt, és 2013 januárjában onnan „költözött hozzám”. Azt azonban nem említettem, hogy ez a költözés milyen kalandos módon zajlott le…

A menhely általános szabályzata alapján a szuka kutyákat kizárólag ivartalanítás után engedik a befogadójukhoz, melynek időpontja és a papíron történő örökbe fogadás között azonban akár hetek is eltelhetnek. Ez Szőröske esetében is így volt, de hogy ne kelljen ennyi időt várnunk, engedélyt kaptam, hogy ideiglenesen kihozhassam ivartalanítás nélkül. Gondoltam, mindketten szokjuk egy kicsit a közös életet és ki is csinosítom – kutyakozmetikus segítségével – a kisasszonyt. Természetesen a műtét elvégzésének idejére vissza kellett vinnem új lakótársamat, amit ígéretemhez híven meg is tettem. Részleteket nem tudtam előző életéről, csak annyit, hogy családi ház, illetve annak kertjének lakója volt, az utolsó időkben több hasonszőrű társával együtt. Ennek megfelelően azt sem tudtam, hogy az autózást hogy bírja. Nos, már az első hazaútunkon kiderült számomra, hogy csupa öröm és kaland lesz az élet ezzel a kutyussal… 

Kiléptünk a menhely kapuján, egészségügyi okokból mentünk még egy kört, majd visszaérve az autóhoz, kinyitottam a csomagtartó ajtaját. Kombi autóról lévén szó, gondoltam, a jól kipárnázott, nagy helyen kényelmesen fog utazni a kisasszony. Már itt kezdődtek a félreértések, ugyanis beugrani sem volt hajlandó, nem, hogy ott is maradni. Nagy nehezen – kb. ötödszörre - a beemelés után sikerült annyira megnyugtatnom, hogy le tudjam csukni az ajtót. Büszkén mentem előre, de mire kinyitottam az ajtót, Roxy már az első ülésen pózolt. Következő próbálkozásom a hátsó üléssel szintén ilyen eredményre jutott. Ezek után gondoltam, hátratolom a jobb oldali első ülést, és előtte a szőnyegen csak kibírja hazáig, illetve a kutyakozmetikusig. Ő nem így gondolta, mire beültem volna a kormány mögé, már nem volt ott helyem. Ekkor már kezdett kínossá válni a szituáció, nem akartam, hogy a mi kis előadásunkon szórakozzon az érkezők, illetve távozók serege, ezért engedtem, hogy mindketten a bal első ülést válasszuk. Pontosabban én az ülést, Szőröske az ölemet. A kozmetikusig csak pár sarkot kellett autózni, így engedtem az erőszaknak. Persze az ölben utazás sem nyugodt körülmények között zajlott, a kisasszonynak mindent látni kellett, ahová nyúltam, neki azt meg kellett szagolni. Azt hiszem, ha rendőr meglát, ugrott a jogosítványom, de nem így történt, és minden balesetet elkerülve megérkeztünk a „szépségszalonba”.

Természetesen Roxy azóta hozzászokott az autós és tömegközlekedési eszközön történő utazáshoz is, fegyelmezetten foglal helyet boxában, a hátsó ülésen (a szabályoknak megfelelően rögzítve), illetve buszon és vonaton többnyire ölben. Az autóban történő utazás általában így zajlik, ha van kire ülnie vagy feküdnie:

Amikor kicsit szűkösebb a hely:

Amikor megfelelő hely áll rendelkezésére, hogy az ember úgy érezze, egyszerűen csak a sofőrje:

Persze néha átvenné az irányítást...

Az alábbi néhány képpel szeretném illusztrálni, hogy a túrák végpontjaira/ról történő – tömegközlekedési eszköz igénybevételével bonyolított – utazások hogyan zajlanak.

Utazás a kiindulópontra

A szájkosár miatt egy kicsit megszeppenve:

Szájkosár nélkül, de fegyelmezetten:

Kicsit felszabadultabban, ismerkedve az utasokkal:

Elesetten, jelezve, hogy neki jár a kényeztetés:

Utazás haza vagy a szállásra

Fegyelmezetten, kimutatva, hogy ő nagyon jól viselkedik:

Nem eléggé fáradtan, játékra ösztönözve:

Fáradtabban, egy biztos helyet találva:

Nagyon fáradtan, engem ágynak használva: