Felismerhető a kép? Szerintem igen. Természetesen Szőrmók Kisasszony, azaz Roxy a Világjáró Kutyus a névadója és "képadója" amatőr bringás csapatunknak. Egy ideje büszkén viseljük az emblémát mezünkön, hirdetve, hogy itt nem egy szokványos hobbiegyletről van szó, hanem annál sokkal többről. Év elején összeülünk, megtárgyaljuk a világ dolgait, és nem mellékesen megtervezzük az adott esztendő kerékpártúráit. Az útvonalat a szállások és teljesítőképességünk adottságait figyelembe véve alakítjuk ki. Igyekszünk szem előtt tartani, hogy nem teljesítménytúrákra készülünk, hanem mindannyiunk szórakozását készítjük elő. Persze a tervezett távok csak kiindulási alapok, az esetek többségében a megtett út hosszabb, mint előzetesen gondoltuk. Szerencsére ez ma már nem gond, sőt talán sosem volt az, pedig voltak kemény napjaink... Emellett egytől egyig ínyencek vagyunk, sosem hagyjuk ki a lehetőséget a helyi ízek megkóstolására, legyen szó szilárd vagy folyékony táplálékról :-). Ez alól Roxy sem kivétel, de talán említettem már, hogy teljes jogú csapattag. Egy szónak is száz a vége, azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, a túrák minden percét élvezzük, olyan élményeket szerezve, amelyeket életünk végéig örömmel fogunk felidézni, és talán ezen a csatornán keresztül másokat is kalandra csábítunk. Talán egy kicsit alátámasztja a bringatúrákhoz való hozzáállásunkat Gárdonyi Géza gondolata: "Nekünk magyaroknak nem csekély hibánk az, hogy rohanvást szoktunk utazni. A futó ember pedig nem lát semmit, nem hall semmit, nem érez semmit. Csak az álló ember, a nyugodtlelkű és nyugodtszemű, az az öterejű fölfogó, aki az öt érzék képességeivel a tudásának birtokába szedi az utazásban eléje forduló kincseket".

A Dráva melletti túránk 6. napja nem hozott túl sok izgalmat, az indulást és érkezést kivéve talán nem is tudok élményekről beszámolni, hacsak nem az utazás élményéról, arról, hogy úton voltunk, hogy az ilyenkor szokásos módon tudtuk egymásnak mutatni a szabadság egymás között kialakult és hagyományossá vált jelét:

Előző éjszakai egyik kedves szállásadónk, Irena ellenállhatatlan kényszert érzett arra, hogy reggel bringás csapatunk névadóját megörökítse. Azt hiszem, ezt egyikünk sem bánja:

Készülődés közbeni életképek:

Napközben, az előző napokhoz hasonlóan küzdöttünk az elemekkel, elviseltük a kánikulát, persze néha meg-megálltunk hűsíteni magunkat. Előfordult, hogy a természetben tudtunk tekerni néhány km-t, ezt Szőröske is nagyon élvezte:

Stipi bringája most már masszívan akadályozta a normális előrehaladást, így felváltva maradtunk kísérőnek vele, hátha komolyabb beavatkozást igényel a jármű. Erre végülis nem került sor, így sikeres navigációt követően megérkeztünk aznapi szállásunkra, Spanat településre, a Hotel Visnjicába. Az út porát belülről lemosandó :-) leültünk a bár teraszára, ahol kiderült, hogy éppen lakodalomra készülnek. Mi nem zavartattuk magunkat:

Amint a mellékelt ábra is mutatja, Roxy kidőlt, mit sem törődve a pár méterre megrendezett állófogadástól. Meg kell, hogy mondjam, a hangulatot kissé túlzottan visszafogottnak értékeltük mindannyian... Szivar közben elintézte a bringák biztonságos éjszakai szállását. Az éjszakai pihenőre helyezés közben összefutottunk az ifjú párral is, és sűrű elnézés kérések mellett, a fényképezkedés közepette eltoltuk a paripákat a lovardába, ahol a bringák egy éjszakára kiállítási tárgyakká váltak :-). Lepakolás és fürdés után még egy kicsit visszatértünk a lakodalom közelébe, ahol a násznép közben az étterem zárt részébe vonult át, hogy megfelelő ünnepélyességet biztosítson az éjszaka hátralévő részére. A vacsora elfogyasztása után úgy döntöttünk, hogy teret engedünk a pihenésnek, elfogadva fizikai teljesítőképességeink korlátait, magyarul néhány percen belül aludtunk, mint a tej.