A változatosság kedvéért a múlt hétvégén ismét gyalogosan tettük próbára kitartásunkat. A pár évvel korábban három főből álló gyalogtúrázó csapat 2016 tavaszára 12 fősre duzzadt, nem számolva Roxyt, aki természetesen örökbefogadása óta minden túrára elkísér. Szombaton reggel Tapolcáról busszal átzötyögtünk a keszthelyi autóbusz állomásig, ahol ismerős épület fogadott bennünket:

A Vén Bakterben már pecsételtünk egyszer, de ez egy másik történet... A reggeli D vitamin bevitele után Vállus felé véve az irányt jó darabon aszfaltot kellett koptatnunk, de aztán beérve a természetbe némi kaptató után hamarosan lenyűgöző látványban volt részünk, felértünk a Festetics kilátóhoz:

Négylábú társam nem túlzottan élvezte a kilátást...

A teljes létszámú csapatkép létrejöttéhez kicsit várni kellett, de némi táplálék magunkhoz vétele után érkezett egy pár, akik önként ajánlkoztak az áhított fotó elkészítésére. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyik csapattagunk, Laci erre a túrára térdsérülés és egyéb elfoglaltság miatt nem tudott velünk tartani.

A nyári melegben továbbindultunk, az első km-en belül egy lőtér mellett haladtunk el, ahol bizony nagyon közelinek éreztük a puskák dördüléseit. Önkéntelenül gyorsítva és lehúzódva vettük be magunkat a rengetegbe, hogy egy hosszabb szakasz után szőlőskertek között találjuk magunkat.

A kilátás innen is pazar volt:

Sanyi közölte, hogy az első lehetőségnél megejti az immár hagyományosnak mondható tűzrakást és szalonnasütést, melyre bennünket is invitált. Egy kilátóponton rá is lelt az ideális helyre:

Némi tanakodás után azonban a csapat kettévált, mi páran úgy döntöttünk, hogy a következő településen inkább hideg sörrel hűtjük a torkunkat. Pár km ereszkedés után először egy forrásra bukkantunk, ahol egyelőre csak Szőröske oltotta szomját:

Aztán nemsokára beértünk Lesenceistvándra, ahol a Fapados kocsmában pecsételés után lazítottunk egy kicsit. Időnk volt, mert a szalonnázók sem siették el a dolgokat a hegyoldalban. Ennek megfelelően több üveggel is lecsúszott a kellemesen hűsítő aranysárga folyadékból... Miután megüresedett a terasz, a csapat ismét teljessé vált, megérkeztek a többiek is:

Sajnos, ahogy kezdtük a napot, úgy is fejeztük be, Tapolcára több mint 7 km-es aszfaltos úton jutottunk el:

Ennek ellenére a csapat jókedvűen masírozott be a városba, ahol a szállással kapcsolatban volt egy kis keveredés, de viszonylag hamar vacsorához tudtunk ülni a Varjú Panzióban. Vacsora után várt még egy kis meglepetés Petire, ugyanis vasárnap ünnepelte a születésnapját, de mi már szombaton este felköszöntöttük az előre megrendelt tortával.