2012 tavaszán három barátommal arra gondoltunk, hogy a kevés szabadidőnket minél hasznosabban, a hétköznapi gondokat félretéve szeretnénk eltölteni úgy, hogy egészségünk megőrzéséért is tegyünk valamit. Nyáron bringára pattantunk és bővített útvonalon – a Kis-Balatont és a Balaton felvidéket is körbejárva – megkerültük hazánk legnagyobb állóvizét. Szerencsére a lelkesedésünk ezután is megmaradt, a nagy túrát követően több, rövidebb-hosszabb túrát teljesítettünk két keréken. Ebben talán nincs semmi különös vagy figyelemre méltó, azonban 2013-ban egy csapattaggal bővült a társaság. Januárban örökbe fogadtam egy menhelyi kutyust, majd megfogadtam, hogy ahová csak lehet, viszem magammal. Így – egy speciális, kerékpárra szerelhető szállítókosár segítségével – próbautat követően a kis házi kedvenc valamennyi túránkra elkísért bennünket.
Jártunk Zala és Somogy megye dombjai között, Komáromtól – Szlovákiát is érintve – a Duna vonalát követve lekerekeztünk Mohácsig, onnan Villányon keresztül Pécsre is eljutottunk, illetve ősszel végigjártuk a Bakony hegyeit. E hosszabb túrák mellett egy napos kirándulásokat is beiktattunk, így ebben az évben összesen 1000 km-t teljesítettünk. Az utak során szinte valamennyi megállóban érdeklődtek a helyiek a kutyus utazásának mikéntjéről és sokan gratuláltak a teljesítményünkhöz.
Természetesen az élmények és sikerek megalapozták a 2014-es terveket is, így akkor is több túrát, illetve újabb 1000 km-t teljesítettünk, megismerve Magyarország és a szomszédos országok érdekes tájait. Tavasszal ismét a zalai dombok között jártunk, nyáron több száz km-en keresztül követtük a Tiszát, ősszel pedig a Fertő tó melletti kerékpárutat teszteltük.
A nagy, 8 napos túránk során Kassától Szabadkáig összesen 664 km-t tekertünk. A magyarországi szakasz megtétele mellett újabb külföldi kalandozásban volt részünk, Szlovákia mellett két napot is kerekeztünk Szerbiában. Sajnos az időjárás nem mindig volt kegyes hozzánk, két napon keresztül hol szemerkélő, hol szakadó esőben róttuk a kilométereket. Ötödik csapattagunk ezt a két napot is megúszta szárazon, mert erre a túrára már az új utánfutójában utazva kísért el bennünket.
Októberben ismét bővítettük a meghódított külföldi területek számát, két napos túra keretében körbejártuk a Fertő tavat.
2015 is jól kezdődött. A korábbi évek hagyományaira építve kialakítottunk egy éves sportnaptárt, melynek keretében az állandó tagok indultak útnak a rövidebb vagy akár több hetes tervezett túrákra. Az év első kirándulására is így készültünk. Annak ellenére, hogy a március 15. előtti napokban az előrejelzések nem kecsegtettek éppen kerékpározásra alkalmas időjárással, a csapat egy részének lelkesedése a hosszú téli szünet után töretlen volt. A csökkentett létszámú társaság nemzeti ünnepünkön elindult, hogy egy napon meghódítson két „közeli” fővárost, Pozsonyt és Bécset, majd másnap hazafelé tartva egykori magyar területeken kerekezzen át. A szél, eső és 10 fok alatti hőmérséklet az otthon maradókat igazolta, de aki bringára pattant, nem felejti az élményeket. Természetesen Roxy kutyus is helyet foglalt kétkerekű járgányában, de a túra nagy részét négy lábon tette meg. A télies tavaszt egy kicsit barátságosabb idő követte a májusi palócföldi túrán. Kedves ismerősök jóvoltából Szlovákiában és az Ipoly mentén, magyar területeken is tekertünk két napot. Az első reggelen égi áldás kíséretében indultunk el, de optimizmusunkat igazolandó, a déli órákra kisütött a nap, majd a következő napon is a sors támogatását élvezhettük. Sajnos, ezzel meg is szakadt a jó sorozat, május végén az egyik csapattagunk súlyos könyöksérülést szenvedett foci közben, melyből késő őszre sem gyógyult fel, így az évet nem tudtuk bringán búcsúztatni.
Roxy energiájának levezetése érdekében, illetve, hogy a következő tavaszig ne maradjunk élmények nélkül, júniusban túracipőre váltottuk a kerekeket, és nekivágtunk az Országos Kéktúra több mint 1100 kilométeres távjának. Persze nem kezdőként váltottunk a gyaloglásra, mindössze egyre szűkítettük a jelzések színét. A bringázás mellett már a korábbi években is sokat túráztunk, bejártuk többek között a Bakonyt észak-déli és kelet-nyugati irányban is, végiggyalogoltunk a Balaton-felvidéken és a Mátra, Börzsöny és Pilis szépségeibe is bepillantást nyertünk. Már 2015-ben is nagyon sok pecsétet gyűjtöttünk, de ami a legfontosabb: rengeteg élményben volt részünk és kedves embereket ismertünk meg. Változatosságban sem szenvedtünk hiányt, jártunk a Bakony, a Gerecse, a Pilis és a Börzsöny egyes szakaszain is. Szerencsére a gyalogtúrákon nem történt baleset, legfeljebb vízhólyagokkal és izomlázzal megúsztuk a többnapos túrákat is. Roxy is élvezte a kirándulásokat, összetartotta a csapatot, aki egy kicsit lemaradt, ahhoz visszafutott, éreztette a törődést és megmutatta a helyes irányt. Mindvégig számon tartott valamennyi résztvevőt. Persze a törődést visszakapta kényeztetés formájában, amit meg is érdemelt. Volt olyan szállásadó, aki jobban várta az érkezését, mint a csapat többi tagjáét…
Holnap, azaz hétfőn teljes létszámban nekivágunk idei nagy túránknak, 10 napon keresztül kerekezünk Magyarország mellett Szlovéniában, Horvátországban és Szerbiában is. Ez a túra viszont már a jelen, ezért a szerzett élményekről egy másik posztban fogok beszámolni.
