Előző este lakodalomba csöppentünk, de azon kívül, hogy majdnem készült egy közös fotó az ifjú párral, miközben a bringákat mellettük toltuk el éjszakai helyükre, nem vettünk részt az ünneplésben. Pedig az addigi teljesítményünk alapján egészen biztosan megérdemeltük volna ;-). Négy ágyas szobánk eléggé szűkösnek bizonyult, de a majdnem akkora alapterületű fürdőszoba kárpótolt egy kicsit bennünket. Persze a csomagokat nem az ágyban kellett tárolni, kivéve egyet… A kisasszony lehet, hogy kiszökött éjszaka mulatozni, mert nem nagyon akaródzott felkelnie reggel:

Rögtön magához tért, amikor kinyitottam a tágas füves területre nyíló ajtót, az orrát a földhöz szegezte és megindult körbe-körbe, izgatottan szaglászva. Nagy segítséget nyújtott nekem a pakolásban, így hamar asztalhoz tudtunk ülni, reggelinket elfogyasztani. Az energiabevitel után kellemes napsütésben ültünk bringára, illetve utánfutóba, hogy ismét megközelítsük a Drávát. Stipi biciklije itt már nem csak hátráltatott bennünket, hanem akadályozott is, ezért meglehetősen lassan tudtunk haladni. Persze nem hagytuk egyedül, valamelyikünk mindig vele együtt haladt. Szerencsére egyébként sem kellett rohannunk, mivel erre a napra kisebb távot terveztünk. A melegre való tekintettel azért pihenőt is tartottunk, ahol Roxy figyelme természetesen nem lankadt.

Meglehetősen sík terepen, főként aszfalton haladtunk különösebb inger nélkül, majd elértünk Alsómihojlác határába. A település nagyon közel fekszik a határhoz, és mivel aznapi szállásunk magyar földön várt ránk, felkerestünk egy nagyobb üzletet enni- és innivaló beszerzés céljából. Ki tudja, milyen körülmények várnak ránk – gondoltuk. Vásárlásunk mellett egy másik nyomós érv is szólt: az aznapi első kilométerek után, egy kis pihenő alatt a térképet böngészve láttuk, hogy a határmenti várost elhagyva egy tó mellett fogunk elhaladni. Elhatároztuk, hogy amennyiben lehetőség lesz rá, a nagy melegre és az aránylag kis távra tekintettel megmártózunk benne. Friss beszerzésünkkel felpakolva el is indultunk, hogy ez minél hamarabb bekövetkezhessen. Megközelítettük az áhított vízfelületet, de a látványos partmenti növényzetet végig kerítés zárta el előlünk, nem találtunk egy apró lehetőséget sem külsőleg hűsíteni felforrósodott szervezetünket. A döntés hamar megszületett: irány Magyarország! Pár percnyi tekerés után át is haladtunk túránk névadó folyója felett, ami jó pár nap után hazatérést jelentett. A Dráva, mint határfolyó és a híd, ami összeköti Horvátországot hazánkkal:

Még a határ elérése előtt furcsa gondolatok jutottak eszembe. A két délszláv országban megtanult és előszeretettel használt szavak (pl.: pivo :-)) helyett - hacsak kis időre is - ismét magyarul kell "kommunikálni". Persze nagyon szeretem az anyanyelvemet, de jóleső érzés, amikor külföldön az ember a néhány röptében megtanult szó használatát követően mosolyt kap cserébe. Ennek örömére magyar oldalon el is fogyasztottuk a horvát sört és harapnivalókat:

A sikeres "akklimatizálódás" után felkerekedtünk, hogy Drávaszabolcs érintésével felfedezzük a Matty településen található, Gáti Tanya nevű lovastanyát, aznapi szállásunkat. A küldetés sikeresnek bizonyult, bár Misi és Stipi pár száz méteren keresztül másik két bringást követett, nem bennünket... Miután valamennyien a megfelelő kapun haladtunk át, ez a látvány fogadott. A szobákat rejtő házikó:

A kiszolgáló épületek és az udvar egy része:

Miután az összes csomagot felcipelve Misivel és Roxyval elfoglaltuk az emeleti szobánkat, kiderült, hogy a zuhanyzónk cseppet hiányos. Némi egyezkedés után a földszinten egy háromszor akkora apartmant kaptunk, hatalmas "társalgó résszel" és tökéletes fürdőszobával :-). Aznap este nálunk nézte az egész csapat az EB meccset... Sikeres tisztálkodás után a vacsoránkra várakoztunk:

Az első fogás nem váratott sokáig magára:

A vacsora elfogyasztása után nagyon nehéz volt az asztaltól felállni, de szerencsére az említett apartmanunk csak pár méterre volt az étterem teraszától, így, ha nagy nehézségek árán is, de átcipeltük magunkat a TV elé, ahol Roxy már várt ránk. Azt gondolom, jól terveztünk, pont jókor, pont jó helyre érkeztünk ezen a pihenőnapon, erőt tudtunk gyűjteni a következő rengeteg látnivalóra és élményre. Biztosítok mindenkit, egyik sem maradt el...