Számomra is hihetetlen, de elérkeztünk a roxykalandok.blog.hu 50., jubileumi "adásához". Ahogy a legelső bejegyzésben is írtam, nem akarok okoskodni, nem akarom a tutit megmondani, egyszerűen az élményeimet/élményeinket szeretném megosztani. Mert élmények szerencsére vannak. Nem biztos, hogy mindig a legsikeresebben tudtam átadni őket, de igyekeztem. Higgye el mindenki, a túrázás - akár gyalogosan, akár bringával - igazi rock and roll!!! Igazi szabadság, igazi feltöltődés, mindannyiunknak minden egyes megtett km egy pici El Camino. Azt hiszem, ezt több százezer természetjáró megerősítené, ha a kérdést szavazásra bocsátanám.
Ez volt a maszlag, most jöjjenek az igazán fontos dolgok ;-):
Mindegy mit csinálsz, végy hozzá egy kutyát! Én megtettem, azaz rám erőszakolta magát ez az utánozhatatlanul szeretetreméltó, hűséges, jóban-rosszban velem tartó szőrös, csupaszív teremtés:
Innentől gyerekjáték volt minden. Csak mentünk-mentünk-mentünk, mert imádja a felfedezést. Bárhová, bármeddig, csak kalandozzunk. Ja, hogy eközben az ember megismeri az országot, - kis túlzással - a fél világot? Az már csak hab a tortán. Csakúgy, mint új, fantasztikus emberekkel találkozni, akik szívvel-lélekkel törekszenek arra, hogy az általuk befogadott szépséget mindenki számára megismerhetővé és vonzóvá tegyék. Hát, Magdi ilyen. Néhány héttel korábban írtam arról, hogy a Börzsöny micsoda élményeket adott nekem, akkor említettem egy kedves párt, Melo Magdit és férjét, Horváth Ferit, akik igazán a természet szerelmesei. Magdi ezen kívül gyönyörű fotókon örökíti meg a benyomásait, érzéseit az élő környezetről. Azt hiszem, a jubileumhoz nem is tudnék méltóbb illusztrációt, mint Magdi természetfotóit.
Jöjjön tehát egy válogatás attól a személytől, aki azonnal vissza is adja mindazt a szépséget, amit a természettől kap. Ráadásul nem is amatőr módon... Magdi gyönyörű képei és benyomásai a két szenvedélyéről:
"Túrázás és fotózás
A fenti két tevékenység számomra nemcsak elfoglaltság, hanem életforma is. Először volt persze a túrázás, mely már több évtizede fokozatosan vált hétvégi időtöltésből szenvedéllyé. A túrázások közben olyan sok szépet tapasztaltam, hogy azt szerettem volna megörökíteni, így vált egyre fontosabbá a fotózás is.
Gasienica völgy a Lengyel Tátrában
Fekete-tó (Czarny Staw Gąsienicowy, 1620 m)
Miért szeretek túrázni? Amikor felveszem a hátizsákomat és belépek egy erdőbe, valami megváltozik bennem. Végtelen nyugalom tölt el, csak a természetre és az útra gondolok. Menetközben rácsodálkozom a körülöttem lévő táj, az élővilág szépségére, ami lehet, hogy valamilyen különleges sziklaképződmény, egy hegyvonulat, egy színes pillangó, egy érdekes bogár, egy virág.
Szádelői völgy Szlovákiában
Az ősz is tartogat csodákat
A több évtizedes túrázás megtanított arra, hogy végtelenül tiszteljem a természetet, melyet nem meghódítani akarok, hanem megismerni. Figyelni és megismerni. A figyelés közben jöttem rá, hogy mennyi mindent nem tudok a körülöttem lévő növényekről, állatokról. Folyamatosan új élmények érnek, gazdagodom általuk, feltöltődöm.
A Dera-patak szurdokvölgye Pilisszentkereszt közelében, a Kéktúra egyik legszebb szakasza
A Gímszarvas ünőborjú a Pilisben sétált velem szemben, a Kéktúra útvonalán, Dobogókő és Pilisszentlászló között.
Két éve határoztam el, hogy végigjárom az Országos Kéktúra útvonalát, ami 1160 km, Írottkő és Hollóháza között vezet végig az ország tájain. Mivel korábban is sokat túráztam, a túrázással kapcsolatban széleskörű tapasztalataim voltak, sokfelé jártam már, de ennek a kiírásnak a teljesítése új élményekkel gazdagította az életemet. Minden túraszakasz megkezdése előtt tanulmányozom az útvonal történelmi és tájképi nevezetességeit és ezek ismeretében indulok neki. Így olyan helyeken is jártam, amelyek nem tartoznak a népszerű, sokak által járt útvonalakhoz, mégis mindegyik úton értek meglepetések, újdonságok. Magyarország szépséges tájait gyalogosan lehet igazán megismerni.
A Mátrában, az Országos Kéktúra útvonala Ágasvár felé
Hollókő várát is érinti az Országos Kéktúra
Mivel a Kéktúra útvonala lakott településeket is érint, így az ott élő emberek, az épített környezet is megismerhető. Nagyon élvezem ezt a megismerési folyamatot, és mivel az útvonal több mint fele hátra van, még van lehetőségem az ismereteim bővítésére.
Kéktúra bélyegzőhely a Pilisben, a Sikárosi Erdészháznál. Ezen a túrán két alkalommal kaptunk zivatart, és egy folyóvá duzzadt patakon is át kellett vergődnünk - ez látszik is az öltözékemen.
A Magas-Tátra szaggatott sziklaszirtjei
Régóta túrázom a Magas-Tátrában, minden évszakban. Kezdetben csak az alacsonyabban lévő túraútvonalakat jártam – tériszonyom van -, de aztán legyőztem a félelmeimet és előbb a 2000-es méteres hegycsúcsokra másztam fel, majd a Kriván 2494 méteres csúcsára is felmentem. Nem volt könnyű, de felejthetetlen, életreszóló élmény volt számomra.
A Krivánon, 2494 méteren
Ez is egy kékkel jelzett útvonal, de a Magas-Tátrában, útban a Zbojnicka menedékház felé.
Persze vannak a túrázásnak nehézségei, hiszen lehet az erdőben sár, lehet erős napsütés, szúnyog, meglephet zivatar, cipelni kell a hátizsákot, a nap végére már nehéz lépkedni, de ezek leküzdése csak növeli az élményeket.
Lengyel Tátra, Kościelisko-völgy
Csodálatos dolog teljesíteni egy általunk kitűzött célt a nehézségek leküzdésével. A túrázások során sok mindent megtudtam saját magamról is. Ez a tevékenység megtanít a fegyelemre, a kitartásra, a türelemre, az alázatra.
Jellegzetes tátrai útvonal - útban a Zabie Pleso felé
A túrázásaim alkalmával rendszeresen fotózom. Igyekszem átadni, láttatni a fényképeim által azokat az élményeimet, melyek rám is hatással voltak. Remélem, hogy a fotóimon keresztül mások érdeklődését is fel tudom kelteni a természet csodái iránt és egyre többen kapnak kedvet a túrázáshoz, a természetjáráshoz.
“A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.” Buddha
Járjunk hát az úton!
Szivárvány a Felvidéken
Végezetül nagyon köszönöm Szórády József barátomnak a lehetőséget, hogy a blogjába írhattam!
Mindenkinek jó túrázást kívánok!"
Azt hiszem, Magdi szavai tökéletesen megadták a keretet a bevezetőben megfogalmazott gondolatmenetemhez, így nem is maradt más hátra, minthogy megköszönjem neki az "ünnepi" bejegyzés különlegessé és emlékezetessé tételét. A felhívásán pedig csak egy apróságot szeretnék módosítani: induljunk hát el egy úton!