Túrák két lábon, négy lábon és két keréken

Roxy a Világjáró Kutyus kalandozásai

Roxy a Világjáró Kutyus kalandozásai

Bringatúra a Dráva mentén - 10., utolsó nap

738 km kerekezés öt országon át

2017. február 02. - Szórády József

Elérkeztünk eddigi leghosszabb, és talán legkalandosabb bringatúránk utolsó napjához, illetve annak leírásához. Ezt a napot igazából a hazatérésre és egy kis ünneplésre szántuk, nem várt ránk maratoni menet. Személy szerint örültem is ennek, és nem is, valószínűleg nem sokáig kellett volna győzködni a folytatásról… Akiknek kettővel több kerekük van és a kölyöktigris újra Magyarországon:

07_3.JPG

Mielőtt azonban visszatértünk volna szülőföldünkre, még egyszer végigkerekeztünk Zombor óvárosán, mert látnivaló akadt bőven. Ízelítőül készítettünk néhány képet a nevezetességekről. A vásártér és az egykori vármegyeháza (előtérben a városra oly jellemző fiáker):

01_6.jpg

A sétálóutca, háttérben a Szent György Nagytemplommal:

02_7.jpg

A sétálóutca másik irányból:

03_8.jpg

A régi városháza és a Szentháromság templom az azonos nevű téren áll:

06_4.JPG

Rászántuk magunkat az indulásra, amire szükség is volt, mivel célállomásunkra, Nagybaracskára időben kellett érkezni, hogy le ne késsük a csatlakozást, azaz a bennünket és összes felszerelésünket hazaszállító kisbuszt. Bezdánon áthaladva, kicsivel több, mint féltávnál értünk a határra, ahol nem kellett sokat várakoznunk az átlépésre. Az utolsó okmányellenőrzések után Hercegszántó felé vettük az irányt, de közvetlenül a határ magyar oldalán jó néhány katonai járműre lettünk figyelmesek. Még mindig készültség volt ezen a szakaszon is. A bejegyzés első fotójának elkészítésekor figyeltünk arra, hogy csak mi szerepeljünk rajta. Hosszú, nem túl lélekemelő egyenes után Dávod határához értünk, ahol úgy döntöttünk, hogy bármerre tovább, csak ne a főúton. Nem bántuk meg az elhatározásunkat ;-) A település – szintén nem rövid - főutcáján végigkerekezve egyetlen műintézményt sem találtunk, ezért úticélunk felé, jobbra fordultunk. Korábbi bringatúrás tapasztalatainkat megcáfolva hamarosan egy kis fedett terasz mellett találtuk magunkat, mely teraszhoz kiskocsma, vagy inkább itallerakat is tartozott. Sikerült ügyesen úgy kortyolni a hűsítő nedűből, hogy az a bizonyos vattaérzés pillanatok alatt szertefoszlott. Kicsit elidőztünk itt… „Tartályainkat” feltöltve aztán megkezdtük a hajrát. Célba érésünk érdekében helyi segítséget is igénybe kellett vennünk, de jól tettük, mert megerősítést kaptunk arra vonatkozóan, hogy az utolsó pár km-t valóban a kiszáradt poros, köves úton kell megtennünk. Több mint 700 km megtétele során megúsztuk a porfürdőt, de itt pillanatok alatt magunkra termeltünk jó néhány homokozónyi mennyiséget. Mire visszaértünk az aszfaltos útra, már csak néhány kanyar volt hátra a Bárka Csárdáig, nagy utunk megünneplésének helyszínéig. Érdekes, amint feltűnt egy korábbi túráról már ismert híd, a bringám lelassult, valahogy nem akaródzott neki befordulni a csárda előtti parkolóba. Aztán mégis megtörtént a megérkezés, melynek első pillanataiban úgy látszik, a telefonom átérezte a helyzet emelkedettségét, mert kicsit fátyolossá vált az optikája…

08_6.jpg

Az ebéddel kapcsolatban biztosra mentünk, mindannyian a már korábban kóstolt halételekből választottunk, mellé pedig lecsúszott egy-két hamvas hosszúlépés. (A korábbi túra beszámolójában bővebben szót ejtek majd erről a remek helyről.) Ezután már nem volt más dolgunk, csak be kellett ülni a kisbuszba, és még néhány száz km-t négy keréken megtéve hazaérni.  

Utolsó túranapunk nem volt túlságosan izgalmas, nem is aznap döntöttük meg a rekordunkat a napi távot illetően, de az utolsó óráknak, perceknek nem is ilyen dolgokról kell szólnia, sokkal inkább arról, hogy sikeresen, és főleg balesetmentesen valósítottuk meg terveinket. Arra gondoltam, hogy összefoglalásképpen ejtek néhány szót a teljes túráról, felidézem a legkedvesebb emlékeket és a kevésbé kedveseket is, megemlítem a legeket.

Az útvonaltervező által számított távnál jócskán többet, 738 km-t tekertünk. Lehet, hogy többször is rossz irányba? 

A legmaradandóbb – inkább negatív – emléket a Maribor előtti hosszú-hosszú emelkedő okozta számomra, de mivel minden rosszban van valami jó, pozitívumként értékelem, hogy ott és akkor maximálisan feszegethettem teljesítőképességem határait. 

Következzenek az egyértelműen pozitív legek: Bár több, szebbnél szebb településen jártunk, számomra mégis Varazsd (Horvátország) volt a legérdekesebb és legszebb, a várával és meglehetősen kiterjedt történelmi belvárosával.

img_4188_1.JPG

A legszebb, legjobb szállás címéért több hely is esélyes lehetne, de nálam a Marusevec (Horvátország) nevű település határában található Old Oak Vendégházé az első hely.

image-0_02_01_1602e163a9dfffe08475c2f4d4160278086e6c6db84cd033094f0eea85ff842e-v.jpg

Legkedvesebb vendéglátóink egyértelműen Irena és Miki, a répási (Horvátország) bringás vendégház tulajdonosai, akikkel felejthetetlen estét töltöttünk el egy felejthetetlen helyen. Irena engedélyével Roxy ágyban alhatott, előtte ez a lehetőség egy kutyusnak sem adatott meg...

Az előbbi témához kapcsolódóan újabb első hely Irenáé, aki nagyon profi fotókat készített a csapatról és természetesen a szőrős kalandornőről. Itt éppen Szőrfőnök kisasszony várja a reggelit:

picu_padon_fekszik_1.jpeg

Számos alkalommal ettünk finomabbnál finomabb ételeket, én mégis a legemlékezetesebbnek és legfinomabbnak a mennyei pljeskavicás hamburgert értékelem, amit egy kis horvát faluban fogyasztottunk el. Persze nagyban fokozta az ízélményt a hely is, ahol erre sor került: a focipálya melletti büfé, tele helyiekkel.

img_4117.JPG

Igeeeen, természetesen a sokat emlegetett (és fogyasztott...) aranysárga nedűről sem feledkeztem el :-). Mindenkit megnyugtatok, a sör mindenhol nagyon finom volt! Ahogy a képen szereplő is:

image-0-02-01-b82ea93adc4c08e34b67414a73cbcde7ff794513e90b5bfd361fe2ec27369da7-v.jpg

Bringatúráról lévén szó, a zombori szerelő srácokat is meg kell említenem, akik rövid idő alatt csodát műveltek Stipi kétkerekűjével. Bár korábban hozott volna össze velük a sors...

img_4511.JPG

Zárszóként mit is mondhatnék? Talán annyit, hogy ennél rosszabbul egyetlen következő túránk se sikerüljön!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://roxykalandok.blog.hu/api/trackback/id/tr712171978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása