Túrák két lábon, négy lábon és két keréken

Roxy a Világjáró Kutyus kalandozásai

Roxy a Világjáró Kutyus kalandozásai

Sárdagasztás a Cserhátban - Országos Kéktúra 18. szakasz

Alsópeténytől Szendehelyig (Katalinpusztáig)

2017. január 05. - Szórády József

Éjszaka talán nem esett, de reggel az égi áldás ismét megtisztelt bennünket jelenlétével. Az általunk bitorolt vendégház udvarán vártuk, hogy a csapat teljes létszámban megjelenjen, közben be kellett húzódnunk a fedett kocsibeállóba. Szerencsére az indulásra már szárazabb körülmények között került sor, ami a pecsételést is megkönnyítette. A bélyegzést követően néhány száz méter aszfaltos burkolat után ismét rátértünk a pocsolyákkal és bokáig érő sárral tarkított földútra, hogy a háromnapos túra leghosszabb etapját teljesítsük.  

01_3.jpg

Négy lábon persze a sárdagasztás is könnyebb, de azért szőrmók kisasszony is produkált a nap során vicces mozdulatokat… A települést elhagyva többek között raszta testvérekkel is találkoztunk, akik fittyet hányva az időjárásra, jóízűen majszolták a bekészített táplálékot. Izgalomnak nyomát sem fedeztük fel rajtuk, falatozásukat csak Roxy hangos érdeklődése zavarta meg néhány másodpercig.

02_2.JPG

Kicsit később az éghajlati viszonyokra egyáltalán nem jellemző élőlényeket, papagájokat fedeztünk fel, amint éppen az általuk kiválasztott növényt szipolyozták ki. Étkezésüket nem befolyásolta, hogy közvetlenül mellettük haladtunk el.

03_2.JPG

A párás, hideg idő ellenére a tájban is tudtunk gyönyörködni, amikor éppen nem azt vizslattuk, hogy következő lépésünket hová tervezzük.

04_3.JPG

Felsőpetényre érve a vendéglátó egységet nem találtuk nyitva, de a pecsételést a teraszon elhelyezett bélyegzővel meg tudtuk ejteni. Azért nem maradtunk lélekmelegítő híján, az otthonról hozott pálinkából maradt még jócskán. Akadt szendvics is, amiből mindenki kapott, aki szépen, okosan ülve kivárta a sorát :-).

05_4.JPG

Energiától duzzadva vidáman indultunk tovább az „aranyúton”. A lehullott, megsárgult levelek által képzett puha szőnyegen egyébként is könnyebben haladtunk. A legkisebb ugrifüles tudta az utat:

06_4.jpg

Aztán változott a táj, egy darabig az élénkzöld fűvel borított dombokon hullámvasutaztunk.

07_2.JPG

Majd ismét be a fák közé, ahol az út szinte teljesen járhatatlan volt. Fociban is a széleket kell kihasználni, így mi is ezzel próbálkoztunk. Több-kevesebb sikerrel, amit itt még nem élveztem annyira...

08_4.JPG

Ősagárdra érve azon gondolkodtam, hogy vajon ez a rusztikus felület vagy a megszokott jelzéshordozó fák bírják majd tovább. Az biztos, hogy az eddigi útjainkon nem sok ilyen háttérrel találkoztunk.

09_4.JPG

A faluba beérve egy teremtett lélekkel sem találkoztunk, melynek okát hamar kiderítettük: a helyiek a templomot töltötték meg kis időre. Felcsillant a szemünk, gondoltuk, a mise után kinyit a legközelebbi vendéglátó egység. Várakozni viszont nem akartunk sokat, így pecsételtünk, majd továbbindultunk. Pár perccel később döntésünket igazolva egy bringával közlekedő fiatal srác le sem lassítva közölte kérdésünkre, hogy kocsma csak focimeccs idejére nyit ki. Ennek örömére elfogyasztottuk következő szendvicsünket, leöblítettük tüzes vízzel, majd megtámadtuk a Naszályt. Előtte még kedves és érdeklődő tekintetű állatkákat is megcsodáltunk, akik Roxyt csak egy rövid mordulás erejéig érdekelték. Csak a miheztartás végett...

10_3.JPG

Azt mondtam, megtámadtuk? Ez kb. egy percig tartott, ugyanis nagyjából két km-es távon kellett 300 méteres szintemelkedéssel megbirkóznunk. Hamar alábbhagyott a lendület... 

11_3.JPG

Energiaszintünk fogyatkozásával egyenes arányban nőtt jókedvünk és öniróniánk, egymáson és magunkon élcelődve gyűrtük a métereket. A komolyabb emelkedők után változott a táj. Ráadásul a ködben minden titokzatosabbá és izgalmasabbá vált. Természetesen Szőröske minden nehézség nélkül fedezte fel az ismeretlent... 

12_4.jpg

Ezt a jelzést a természet hamarosan legyőzi:

13_2.JPG

Lassan araszoltunk tovább, amíg egy barlangjelzéssel nem találkoztunk. A térkép és a pecsételő füzet információi alapján alattunk 100 méterrel bújt meg a Násznép-barlang. Marcival és természetesen Roxyval rászántuk magunkat, hogy lemásszunk. Mint kiderült, szó szerint mászni kellett, mert a nagyjából 45 fokos lejtő, illetve visszafelé emelkedő csak így volt teljesíthető. Személy szerint négykézláb teljesítettem mindkét irányt. Azt hiszem, ennél közelebb nem is kerülhettem a természethez. Aztán végre leértünk a barlanghoz és megértettük, hogy miért is kapta ezt a nevet: hatalmas belső "termében" tényleg elfért volna egy násznép. Szőröskével stílusosan kézfogót tartottunk, majd igyekeztünk vissza a többiekhez.  

14_2.jpg

Mire a csúcsra értünk, néhány kétes külsejű alak már az egykori geodéziai torony tetején kémlelte a semmit. 

15_2.jpg

Mi nem mentünk fel, de azért egy rövid pózolást megejtettünk a bejáratnál. 

16_2.jpg

Sanyi természetesen kihasználta az alkalmat, megint a szalonnasütés előkészítésébe fogott. Itt még inkább tűnt ellenködnek a dolog... 

17.JPG

Megbeszéltük, hogy a csapat egy időre kettéválik, a szalonnázni vágyók megvárják a parazsat, mi pedig páran elindultunk lefelé. Az első pár száz méteren kellemes ütemben csökkent a szintkülönbség és a táj is igazi őszi arcát mutatta.

18.JPG

Aztán elértük a 180 fokban visszafordító részt, ahol néha szó szerint millimétereken múlt a zuhanás. A néhány cm szélességű ösvény levelekkel fedett felső rétege alatt masszív sár kényszerített bennünket akrobata mutatványokra. Itt Balázs éppen talajmintát vesz:

19.JPG

Misi a kölcsönkapott túrabotjával mutatta be a botozós című táncot, miközben 20 másodpercenként hangosan közölte, hogy: "nem estem el!" Én négykézláb, ujjaimat a földbe vájva próbálkoztam a túléléssel. Néha egy-egy apró gyökér segítette ebbéli szándékomat. Egyszer csak pittyent a telefonom, Marci közölte a csoporttal, hogy ku..a nagyot esett. Pedig ő már az aránylag biztonságosabb szakaszon járt.

20.JPG

Mire az adrenalintól vagy tudom is én, mitől mindannyiunk arcára kiült a vigyor, véget ért a kihívás. Az erdő megint a legszebb, gyorsan járható oldalát mutatta.

21.JPG

Szükség is volt a gyorsításra, mert mire a Bik-kúthoz értünk, a nap kezdett nyugovóra térni. Hamar elfogyasztottuk utolsó tartalékainkat, aztán megkezdtük a hajrát.

22.JPG

Egy izgalmas függőhídon történő átjutást követően mégis besötétedett, ezért előkerültek a fejlámpák és egyéb világító alkalmatosságok. Misi kicsit lemaradt, így amikor már teljesen sötét volt, megálltunk és percekig szólítgattuk, de semmi válasz nem jött. Már éppen visszafordultunk volna, amikor lazán odasétált és közölte, hogy nem kellett volna megvárni. Nem maradt válasz nélkül... A nap tökéletes zárásaként elkezdett esni az eső, de ez már nem érdekelt bennünket. Marci még egyszer elesett, amit viszont finoman szólva nehezményezett. Beértünk Katalinpusztára, onnan pedig aszfalton megtettünk még nagyjából másfél km-t Szendehelyig. A pecsételést előző nap megejtettük, így nem volt más teendőnk, mint beülni Balázs autójába és kellemes melegben a szállásra autózni. A csapat másik fele Szendehelyről meglehetősen hosszú buszos utazás után jutott Alsópeténybe, de mindenki épségben a szálláson töltötte ezt az éjszakát is. Az előző esti vacsora második felét is elfogyasztottuk, majd legurult pár pohárka pálinka és sör, ezért vidám esténk volt: 

23.jpg

Miután a másik házban elszállásolt csapattagok is hazaértek, átjöttek némi sör ellátmányért, majd mindenki nagyon fáradtan, de annál elégedettebben ült le a kártyapartihoz. Tibi telefonos alkalmazása szerint 28 km-t, az én lépésszámlálóm szerint pedig 30 km-t gyalogoltunk aznap, de a nagyon nehéz terepen megtett aránylag nagy táv ellenére is boldog voltam. A rossz körülmények mellett rengeteg élményt és vidámságot hozott ez a nap.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://roxykalandok.blog.hu/api/trackback/id/tr3612097355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása